Félelem, szorongás

Félelem mentes életvezetés

• A menekülő és támadó - Analógia: amikor a menekülő állatot sarokba szorítják
• Ismert, nem ismert, feltárt, feltáratlan belső félelmeink, szorongásaink betegségek okoznak, tudatalatti félelmeink megvezetnek, streszt okoznak, ezzel önérvényesülésünk, boldog életünk komoly gátjai. Úgyan a fóbia, csak apró része félelmeinknek, az élet-fóbia korunk "pszichoszomatikus" népbetegsége.
  A tudatalatti félelmeink feltárása nélkül, a tudatosság csak olcsó hazugság.
  A spirituális fejlődés ott kezdődik, ahol megvan az elfogadása annak, hogy igenis míg élünk lesznek félelmeink, és az úton járás, annak felelősége, hogy tudatosan nemcsak szembenézünk félelmeinkkel, hanem erőteljesen törekszünk azok meglátására.
  Míg tudatalatti életfóbiánk determinálja életünket, egyikünk a szenvedélyeibe, szenvedélybetegségekbe menekül, másikunk a munkába, a siker, karrier hajszolásba, a tanfolyamokba való menekülést választja (miközben ez utóbbi esetben sokszor az hiszi az önmegvalósítás céljából cselekszik). A megoldás lehet itt?! - Folytatás
• Út a szabadsághoz (Radha Burnier)
  • Nagyon kevés ember szereti meghallgatni a közlést, ami kirázza őt a tompaságából, szívesebben megreked belsőleg és másoktól teszi függővé a megváltását. Sodródni a világias áramlással sokkal könnyebb, mint megtenni a nagy erőfeszítést, hogy kijussunk belőle a partra.
• Nem feltárt félelmeink alattomossan irányítják életünket, megakadélyozva ezzel a még szeretet energiájának fogadását is! A kár mit elszenvedünk tőle, az örök elégedetlenség, a folyamatos hiányérzet, az űr kitölthetetlensége, a boldogtalanság. Erre kárhoztatjuk magunkat amig felismerésük hiányában nem tudjuk őket legyözni. Félelmeink uralkodnak felettünk, miközben a szabadságunk fátylán keresztül, légvárakat építünk és kergetünk. Álandó félelmeink stressz kialakulásához és vagy pszichoszomatizált betegséghez vezethetnek. (Folytatás)
• A félelem mint gondolatforma (A. Besant - C.W. Leadbeater)
  • Amikor egy ember asztrális teste ily módon egy féktelen remegési állapotba kerül, akkor természetes törekvése, hogy alaktalan, kirobbanó szilánkokat vessen ki magából, hasonlóan a robbanás következtében szétszóródó kődarabokhoz...
• Valóban szenbenézni félelmeinkkel, sérüléseinkkel, a legfőbb bátorság, spirituális utunk kezdő lépcsője, mellyel s egyre közelebb kerülhetünk isteni önmagunkhoz, a tiszta önmegvalósításhoz. Szívünk felszabdulhat, és lassan a szeretetetlenség érzését, a szeretet kisugárzásának vágya válthatja fel, ami a legétrékesebb kreatív tevékenység, amihez ember e világban csak félelmei megszüntetésével érhet el. (Folytatás)

Tudatalatti pókháló Pókhálóként szövi be a tudatosságra törekvésünket, tudat alatt megjelenő, irányító, megvezető félelmeink. A fejlődés csak első része a tudás, a megértés és elfogadás. A tudatosítás után a megélés sokkal nehezebb, de csak ez a cél. Törekedjünk arra, hogy a selyemháló egy-egy darabkájának elszakítása boldogsággal töltse el szívünket!

• Félelem űzte tudatalatti játszmáink, az egó hamis vágyai, az ismeretlentől, a bizonytalantól, a csalódásoktól való félelem bére a boldogtalanság. Az ÉN lefőbb játszája a "tudattalan önbecsapás", menekülés a múlt rossz eseményeitől, azoknak tadatalatti újboli bevonzásával, az azoktól való félelem vagy felsőbb szinten, a múlt hibáinak "hamis" jóvátételével, a jókodás illuziójával, annak kihelyezésével másra (megsokasodott hamis segítők, akik saját problémáikat sem tudják megoldani). (Folytatás)
• A gondolaterő (A. Besant)
  • Az érzelem, ami becsületes életre ösztönöz, félig kárba vész, ha viselkedésünk ösvényét nem világítja meg az értelem fénye; mert miként a vak ember is folyton le-letér az útról anélkül, hogy észrevenné, míg egyszerre csak beleesik az árokba, úgy az Egót is elvakítja a tudatlanság, letéríti a helyes útról, s a végén ő is beleesik a rossz cselekedetek gödrébe.
• Emberi tevékenységeink értékrendjének csúcsán, az önismeret és személyiségfejlődés áll, melyet a félelmeink (karmikus utunk feladatai) nehezítenek sok-sok lépcsőben. Ezen valódi úton gyakran hiszük, hogy már megoldottunk valamit, már segíthetünk másoknak, másokon, mégis a valóságban előbb vagy utóbb újra szembetaláljuk magunkat megoldottnak hit problémánkkal, élethelyzetünkkel. A valódi megoldás, megtapasztalás eredménye beépül, valódi értékként visszük tovább karmikus utunkon, mert keményen megdoloztunk érte. (Folytatás)
• Félelem és rettegés (Buddha)
  • "Mi volna, ha baljós csillagállású éjszakákon, hold­fogytakor, újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes, borzongató helyeken erdei sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban emelt sírhalmokat keresnék fel, és ott tanyáznék? Akkor talán megismerném a félelmet és rettegést."
• Edgar Cayce:
  • Félelem szerepe az érzelmi karmában
  • Félelem a gyerekszüléstől
• Mivel az élet maga a fejlődés, a fejlődés maga a személyiségfejlődés, a személyiségfejlődés az ember földi paradicsomának kapuja, a szív, szeretet, boldoság megélése. Minden más az életromboló, önsorsrontó, életellenes, hamis illuzió. Ne meneküljün tovább félelmeinktől, nézzünk szembe valódi önmagunkkal, hibás működésünket megtestesítő gyávaságunkkal. Tudatos figyelmünket koncentráljuk önmagunk megfigyelésére. Ismerjük fel, hogy életünkért csak mi vagyunk felelősek, nem mutogathatunk senkire és semmire, múltunkra sem, nem odázhatjuk el feleősség nélkül a ma megélését a jövőben hit történések reményében. Hibáinktól és azoknak rossznak hit következményeitől nem félnünk kell, hanem tanulnunk belőle, ezért vagyunk itt, ez a boldogság és szabadság valódi útja, de nem adják ingyen. A megoldás lehet itt?!
• Teszt eredmények:
  • Mit jelent számunkra a félelem